Interjú Marek Kardossal

Nehéz szezonja volt a Vegyész RC Kazincbarcikának, amely így is meg tudta védeni bajnoki címét Magyarországon, és nemzetközi szinten is bizonyította, van keresnivalója. Marek Kardos vezetőedzőnkkel tekintettünk vissza a mögöttünk hagyott idényre.

Egy interjúban úgy fogalmazott, ez volt edzői karrierjének legnehezebb szezonja.

Igen, mert a játékosok karakterei nem olyanok voltak, amire számítottam. Nem tudtak folyamatosan azon a szinten teljesíteni, mint amiről a szezon elején beszéltünk, mert több fronton is helyt kellett állniuk. Ezek közül a magyar bajnokság és a Magyar Kupa volt a legfontosabb, de ott voltunk a Közép-európai Kupában, a Bajnokok Ligájában és később a CEV Kupában is. Nem is csoda, hogy a több fronton való helytállást nem tudtuk megvalósítani, ilyen szinten korábban a játékosok – egy-két kivételt leszámítva – nem játszottak. Rengeteg volt az utazás, kevés időt tudtunk az edzésekre fordítani, a rengeteg mérkőzés egy idő után a teljesítmény rovására ment.

A szezon elején viszont majdnem legyőztünk egy európai sztárcsapatot, a görög PAOK-ot, de sikerült megverni a horvát (Zagreb) és az osztrák (Aich/Dob) bajnokot, és ilyen nemzetközi eredményekre régóta vártunk Kazincbarcikán.

Amit a szezon elején elkezdtünk, sokáig működött, mert hazai pályán kiváló meccset játszottunk a Kamnik és a Waldviertel ellen is a vereségek dacára. Ezt a két mérkőzést telt ház előtt játszottuk. Nemsokára azonban jött a hullámvölgy, a holtpont, ami törvényszerű volt, mert annyit kellett utazni, hogy nem voltunk képesek edzeni. Sok játékos ebben a nehéz szituációban nem jó helyen kereste a probléma okát – a röplabda ugyanis nem csak magáról a játékról szól, a pályán kívüli dolgok is sokat tesznek hozzá, esetleg vesznek el.

Pontosan mire gondol?

Egy példa: meglepődtem, főleg a fiatalakon, akik ugye fejlődni szeretnének, hogy a szabadidős tevékenységük megszervezésével voltak leginkább elfoglalva az edzéseket követően. Pedig annak a lehetőségét kellett volna keresniük, hogyan tudnának még többet fejlődni, egészségesebb életmódot folytatni, esetleg nyelvet tanulni, utána olvasni néhány dolognak, tanulmányozni világklasszis játékosokat. Persze voltak kivételek, de egy fiatalnak, akinek a szervezete már öt-hat óra alatt képes regenerálódni, másképp kell hozzáállnia. Ennek ellenére jó ütemben fejlődtek.

Mi alapján döntött, hogy éppen ki játszik az adott mérkőzésen?

Amikor heti három meccsünk is volt, természetesen mindenki kapott lehetőséget, mert pihenni is kellett. Alapvetően viszont az a filozófiám, hogy aki az adott napon a legjobb, az játszik. Nem számít, hány éves az illető, hány címet nyert már, mekkora tehetségnek számít. Ha Toronyai Miklós volt a legjobb, akkor ő volt a pályán, hiába negyvenéves. A fiatalok is elég meccsen játszottak, még ha ezt ők nem is így érzik. Blázsovics rengeteget fejlődött, de még több potenciál van benne. Szabó Dávid egy pont után megmutatta, miért a legjobb Kazincbarcikán és Magyarországon, igazi pillére volt a csapatnak. Sajnos a sérülések is közbeszóltak olykor, ilyenkor pedig Balázs István gyúróval és a vezetőséggel rengeteget gondolkodtunk azon, hogyan védjük a játékosokat. Voltak is konfliktusok, de végül mindenki belátta, mi lesz a legjobb, és ennek köszönhetően sikerült megnyerni a bajnokságot.

Sajnálja, hogy a kupagyőzelem nem jött össze?

Természetesen, de inkább azt sajnálom, hogy nem tudtunk megfelelően rákészülni a párharca. Néhány napunk volt a válogatott szünetet követően az összeállásra. Hat játékosunk is rendelkezésére állt a válogatottnak, akik közül ketten sérülten tértek vissza, erről pedig semmilyen információt nem kaptunk a válogatott orvosi stábjától. Két centerünk maradt január végétől, akik jó negyven mérkőzést húztak le, csoda, hogy bírták. A Pénzügyőr elleni első meccsen Blázsovics a visszere miatt nem tudott játszani, Németh Szabolcs piros lapot kapott egy rendkívül feszült és konfliktusoktól sem mentes mérkőzésen. Próbáltunk változtatni a naptáron, de ez nem jött össze, mert a KEK-ben szereplő csapatoknak is rendkívül sűrű volt a programja. Majd volt tíz napunk felkészülni a Kaposvár elleni bronzcsatára, és lám, onnantól kezdve jól játszottunk.

Az új idényben is elindul a csapat az összes sorozatban?

Akkor legalább tizenhat, egyforma képességű játékosra lenne szükség. Három sorozatban is nehéz helytállni, nemhogy négyben, ha nincs ennyi játékos. A legfőbb prioritás mindenképpen a magyar bajnokság és a kupa, de a klubvezetéssel már ecseteljük a lehetőségeket. Annak örülök, hogy a férfi bajnokság színvonala emelkedik, még akkor is, ha csak négy-öt csapat van, de ők fejlődnek folyamatosan, és a szlovák élvonal szintjét már messze megütik. A KEK jó lenne, hiszen ott csak erős csapatok vannak, és jelen állás szerint két osztrák, két szlovén, két horvát, egy bosnyák és egy montenegrói klub is érdeklődik két magyaron kívül, de erről a jövő héten lehet többet megtudni. A BL-indulás nehéz kérdés, hiszen a mi csarnokunk nem alkalmas annak megrendezésére, elvinni viszont százharminc kilométerre nem biztos, hogy van értelme. Akkor inkább már CEV- vagy Challenge Kupa, ahol sokkal több esélyünk van menni egy-két kört. A BL-hez egyébként is mély pénztárca kell, mert például a Ljubljana másfél millió eurós költségvetésével egyetlen meccset sem tudott nyerni a főtáblán, minket viszont kétszer is három-nullára győzött le.

Mennyire fog változni a keret?

Németh Szabolcs visszavonult, ahogy Lubos Macko is, így már régóta nézelődünk a magyar piacon, mert elsősorban magyar játékosokban gondolkodunk. Carlos Páeznek és Marian Vitkónak élő szerződése van, ők tehát biztosan lesznek. Olyan röplabdázókat keresünk, akik megütik a Vegyész szintjét, tehetségesek. Már volt is nálunk két próbajátékos: egy dunaújvárosi feladó, Csizmadia Tamás, valamint egy húszéves lengyel szélső ütő. Mindenképpen kell külföldit igazolnunk, mert nincs sok magyar játékos a piacon, aki képes magasabb szinten röplabdázni. A célunk, hogy olyan játékosok jöjjenek hozzánk, akik egy, kettő, esetleg három év ittlétet követően külföldre tudnak szerződni. Most még van időnk, nem kell kapkodnunk, szerencsére sokan kopogtattak már az ajtónkon.

Most megoszthatja másokkal is: