Interjú Mészáros Dömötörrel

Ezúttal csapatunk legrutinosabb és legtöbbet látott játékosával, Mészáros Dömötörrel készítettünk interjút. A kiváló ütő közel 100 alkalommal játszott a magyar válogatottban, éveket húzott le az európai top ligákban, így az oroszban, az olaszban és a törökben is, valamint volt szerencséje a legjobb edzőkkel dolgozni. A jövőjét is a röplabdában látja, és már edzői továbbképzésekre is jár.

Az elmúlt hetekről, hónapokról:

Mészáros Dömötör: Remekül érzem magam, meg vagyok elégedve az eddig tapasztaltakkal. A vezetőség korrekt, az van, amit mondanak, nincs félrebeszélés. Olyan dolgot kezdtek el építeni, ami valóban ráfért már a magyar röplabdára, a klubokra. Egy röplabda-fellegvár lehet Kazincbarcika. Komolyan dolgozik a vezetőség, az én véleményemet is kikérik, főleg az olasz kapcsolataimnak köszönhetően tudok nekik segíteni. Ami a csapatot illeti, a céljaink változatlanok, hiszen a hazai porondon a bajnokságban és a Magyar Kupában is aranyért harcolunk, míg a Közép-európai Ligában (MEVZA) a négy közé szeretnénk kerülni. Egyre gyorsabb és nyitottabb a játékunk, ez Carlos Páez érkezésének is köszönhető.

A jó kondíciójáról:

Valamilyen szinten a tudatos edzésmódszereknek és táplálkozásnak is köszönhető ez, és a génjeimnek. Nekem például minden délelőtt szükségem van arra, hogy kondizzak. Viszont nem én vagyok az egyetlen, aki negyven felett is röplabdázik, nem számít ez csodának, elég szétnézni az orosz röplabdában.

A VRCK edzéseiről:

Daniel Oravec vezetőedző jól építi fel az edzéseket. Ami jól esik, hogy a játékosok véleményét is kikéri, így például a Szabó Dávidét és az enyémet is. Az edző mindig figyeli, kik ellen játszunk legközelebb, annak megfelelően állítja össze a programot. Amikor egy kisebb csapat következik, ahol mi vagyunk az abszolút esélyesek, a fizikai erőnlétre koncentrálunk. Ilyenkor azok is bizonyíthatnak, akik az úgymond komolyabb meccseken nem kaptak elegendő játékidőt. Nemsokára itthon játszunk két nagyon fontos MEVZA-mérkőzést, így már a Mikasa-labdákkal is dolgozunk, hiszen a magyar sorozatokban Galával játszunk. Tudjuk, javulnunk is kell, mert vannak hiányosságaink. A labdát például mindenkinek fel kell tudni adni az ütőnek, bárhonnan, hátra kosárral vagy alkarral is, mert egy jó alapjátékot mindenkinek hoznia kell. Profi csapat vagyunk, az a dolgunk, hogy ezzel foglalkozzunk az utolsó idegszálunkkal is. Mondhatnék még több apró dolgot is, de ezek azok, amelyeket álomból felkeltve is tökéletesen meg kell tudni csinálni, hiszen mérkőzések múlhatnak rajtuk.

Mészáros Dömötör egy VRCK-mérkőzés előtt. Fotó: VRCK

A hazai Közép-európai Liga összecsapásokról:

Amennyiben sikerül hozni egy stabil szintet, nem rontunk nyitásokat és fejben tiszták maradunk, akkor lehet egy jó hétvégénk. Persze, a labda kerek, bármi megtörténhet, de ez mindenki ellen igaz. Fejben kell nagyon ott lenni, koncentrálni. Valamikor pszichésen jobban elfárad az ember egy mérkőzés után, mint fizikálisan, de ez a jó, mert ez bizonyítja igazán, senkit nem írtál le. Egy kiscsapat ellen sem lehet lezseren játszani: ha meg lehet verni huszonöt-nullára valakit, akkor meg kell verni, akár felkészülési periódusban is. Nekem ezt Julio Velasco mondta, akit a világ legjobb edzőjének tartok.

A külföldi és a magyarországi felfogásról, a mai röplabdáról:

Amikor 1999-ben eljöttek értem Padovából, és végül lezárult a hercehurca az átigazolási összegem körül, bajnokként mehettem Olaszországba, és azt gondoltam, én leszek a “Jani”. Aztán rá kellett gyorsan döbbennem, nálam jóval nagyobb “Janik” vannak, hiszen olasz, horvát és lengyel válogatottak voltak a csapattársaim. Hozzájuk képest senki voltam, de beálltam a sorba, dolgoztam. Nagyon odafigyeltek rám, arra, hogyan edzem és érzem magam. Magyarországon sok mindenben le vagyunk maradva, sokat kell még tanulnunk, fejlesztenünk. Kevés az edzőnk, és akik vannak sem mind tudják, miről beszél – mondjuk egy külföldi sztáredző – amikor előadást tart. Lehet, hogy van A-licences papírja valakinek, de a korral lépést kell tartani. Nem ezerkilencszáznyolcvanat, hanem kettőezer-tizenhetet írunk. Én elmegyek minden edzőképzésre, és hetente beszélek például Velascóval, hogy kikérjem a véleményét, a tanácsát. Folyamatosan fejlődni kell, a fiatalokat új dolgokra tanítani, mert a röplabda gyorsan változik, a taktikai és a technikai elemek egyre jobban kifejlődnek. Váltani kell, az új dolgokra szükség van, az idősebbeknek is be kell állniuk az újak mögé, képezni magukat, előadásokra járni. Amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya, az argentin Juan Manuel Barrial megnézte a fiatalok edzését nem is olyan régen, azt mondta, “ez mind szép és jó, de ezt csináltuk harminc éve”.

Az akaratról:

Sosem lehet megelégedni a jelenlegi helyzettel, menni kell előre, dolgozni. Az, hogy valaki válogatott, ma nem sokat jelent, hiszen nincsenek igazán nagy nevek a keretben. Én például Kántor Sándor és Veres Péter mellett voltam ott a csapatban. Persze, vannak jó játékosaink, de nem sok. Kazincbarcikán nekünk itt van Szabó Dávid, ami nagyon jó, de ő is tudja, nem lehet hátradőlni, dolgozni kell. Külföldön sokkal hamarabb megtanítják neked a küzdeni tudást, az akarást. Itthon igyekszem ezt belepasszírozni sokakba, de akit nem érdekel, azzal én sem foglalkozom. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, és úgy látom, nálunk, a VRCK-nál, most mindenki egy irányba húzza a szekeret.

A jövőről:

Mindenképp szeretnénk elérni a céljainkat, és ha azok sikerülnek, jövőre ott lehetünk a Bajnokok Ligájában. Azt semmiképp sem hagynám ki, különleges érzés pályára lépni a legrangosabb európai kupasorozatban, és egy plusz egyéves szerződésem van egyébként is. Aztán el tudnám magam képzelni edzőként vagy csapatmenedzserként is, de egyelőre az idei célokra összpontosítok.

Most megoszthatja másokkal is: