Ezen a héten Árva Milánnal beszélgettünk játékosaink közül. A fiatal szélső ütő elmondta, hogyan telnek a mindennapjai, melyik poszton szeret a leginkább játszani, valamint felelevenítette 2006 tavaszát, amikor egy póló mellett zoknit is csent a friss bajnok Toronyai Miklóstól.

„Egyre nehezebb bent lenni, ha ki is mozdulok, rövid időre teszem” – árulta el érdeklődésünkre Árva Milán. „Nemrég a csapat szertárából kértem kölcsön néhány, edzést segítő eszközt, mint például medicinlabdát és TRX-et, hogy új gyakorlatok segítségével tudjak idehaza edzeni. Kellett a váltás, kezdtek egyhangúak lenni a feladatsorok. Ugyanez igaz a videojátékokra vagy a filmekre: jó dolgok ezek, de egy idő után már ez az időtöltési forma is unalmas. Régebbi röplabda-mérkőzéseket is szoktam nézni, akár a mi meccseinket is a múltból. Összességében én is csak várok, mint mindenki más, remélem, minél előbb túl leszünk ezen az egészen.”

Ha már szóba került a múlt felidézése, megkértük Árvát, mesélje el azt az esetet, amikor gyerekként zoknit „lopott” Toronyai Miklóstól.

„A kettőezer hatos döntőre, annak is az utolsó mérkőzésére kristálytisztán emlékszem. Éppen nem labdát szedtem, hanem a lelátón ültem és voltam szemtanúja az újabb bajnoki aranyéremnek. Toronyai Miklós és Szalai Szabolcs abban a lépcsőházban laktak, amelyikben mi, csak a földszinten. A döntő után bekopogtam hozzájuk, hogy kérjek egy relikviát. Miki beengedett, mondta, keressek egy pólót. Találtam is, de a szárítóról még egy zoknit is leemeltem a nyolcas számú bemelegítő póló mellett. Tizenegy éves voltam, akkoriban kezdtem el röplabdázni, sztárként néztem a felnőtt keret tagjaira. Miki azért a mai napig fel szokta hozni ezt a zoknielemelős történetet, jót nevetünk rajta mindig.”

Végezetül azt is megkérdeztük a Vegyész 15-ös mezében játszó Árvától, melyik posztot kedveli leginkább.

„Szeretnék ott segíteni a csapatnak, ahol tudok, emellett a lehető legtöbb időt a pályán tölteni. Az előző szezon végén voltam center is néhány pont erejéig, a nyáron egyébként edzettem is erre a posztra. Aztán Marek Kardos kitartott amellett, hogy szélső ütő legyek, ne átló. Ezen két poszt között ingáztam folyamatosan az évek alatt, Mareknál kezdtem el újra szélsőként lehetőséget kapni még tavaly, idén pedig Blázsovics Péterrel voltunk a kezdők. Ha választani kellene, most már a szélső ütő mellett tenném le a voksomat, de jó volt például átlóként beállni a Dunaferr elleni kupavisszavágón” – zárta gondolatait klubunk saját nevelésű röplabdázója.

Az említett kupameccsen valóban jól ment a 25 éves játékosnak, hiszen 19 pontjával csapata legjobbja volt.

(főcímkép: Bencze András)