Mészáros Zoltán és Pallós Gergő a Debreceni EAC csapatát erősítik, de mind a ketten kazincbarcikai születésűek, és klubunknál ismerkedtek meg a röplabdázás alapjaival. Velük beszélgettünk a hétvégi mérkőzés előtt, hiszen 17.30-tól a VRC Kazincbarcika a hajdúságiakat fogadja a Don Bosco Sportközpontban.
Pallós Gergő az idén kezdte meg tanulmányait a Debreceni Egyetem gazdasági karán, mint marketing és kereskedelmi szakos hallgató. Kiválóan érzi magát az alföldi városban, gyorsan sikerült beilleszkednie, alapembere is lett a fiatal feladó a DEAC-nak. Habár a csapatnak eddig mérkőzést még nem sikerült nyernie, szettet is csak egyet, Pallós reményei szerint nemsokára sikerül megkezdeniük a felzárkózást.
„Nagyon remélem, beérik lassan a sok munka, és az első körben végig rajtunk lévő megilletődöttség is eltűnik, ugyanis rengeteg játékosnak ez az első olyan szezonja, amikor teljesíteni kell, nemcsak epizód szerepekhez jut az első osztályban” – mondta a vrck.hu-nak Pallós. „Bízom abban, vasárnap több pontot fogunk elérni a Kazincbarcika ellen, mint a nyitó mérkőzésen hazai pályán. Az idei szezonban az alsóházi csapatok ellen szeretnénk végig partiban lenni, hiszen pontokat kell szereznünk.”
A fiatal feladóval ellentétben Mészáros Zoltánnak van már rutinja az élvonalban, a 30-as éveibe idén lépett játékos a VRCK felnőtt csapatában is megfordult. A mostani DEAC-tól nem vár sokat, egész egyszerűen azért, mert a fiatal átlagéletkorú csapat röplabdázói sem fizikailag, sem pedig technikailag nem nőttek még fel az élvonalhoz. A nem túl távoli jövőt biztatóbbnak látja, mert remek körülmények között készülhetnek a debreceni fiatalok, így csak rajtuk múlik, meddig jutnak.
A Deutsche Telekomnál projekt menedzserként dolgozó Mészáros a Debreceni Egyetemen műszaki és közgazdasági diplomákat is szerzett, és bár a röplabda továbbra is meghatározó szerepet játszik az életében, sajnos térdsérülései miatt azt a legmagasabb szinten már nem űzheti.
„Tizennyolc éves koromban egy ritka porcelhalásos betegséget (OCD) diagnosztizáltak a térdeimben” – mesélte Mészáros érdeklődésünkre, akit kétszer is megműtöttek. „Semmit nem javítottak az operációk, sőt talán rontottak. Továbbtanultam, közben játszottam az egyetemi csapatban, de mivel nincs sok porc a térdeimben, ezért minden mozdulat fájdalommal jár, amivel megtanultam együtt élni. Barcikán úgy nőttem fel, többek között Veres István, Pista bácsinak és Dudás Andrásnak köszönhetően, hogy a mindennapi rutin része volt a kemény edzés, ezt rosszul esne elhagyni.”
Az orvosok azt tanácsolták Mészárosnak, hagyja a profi sportot, ő azonban ezt a tényt nem hajlandó elfogadni, és elmondása szerint talán már nem is fogja. Nyaranta rendszeresen strandröplabda-versenyeken vesz részt, idén az országos bajnokság dunaújvárosi fordulójában negyedik lett Bán Balázzsal. Mindemellett pedig a VRCK-t is figyelemmel követi.
„Aki Barcikán nőtt fel, örökre barcikai marad, mindegy, hol él” – jelentette ki Mészáros, aki az idei csapatról és az utánpótlás-nevelésről is kifejtette gondolatait. „Örömmel látom a VRCK szárnyalását, rengeteg munka van mögötte. Jó látni, hogy volt csapattársaim és az újonnan érkezettek kiváló egységet alkotnak, és alig volt együttes az országban, amely meg tudta őket szorongatni. Kíváncsi vagyok az idei szezonjukra, de csalódott lennék, ha nem állna a dobogó tetején a társaság mind a bajnokságban, mind pedig a kupában. Ami nagyon hiányzik nekem, az az utánpótlás. Jó ideje nem kerültek ki olyan kiváló játékosok, mint például a Lehóczky-testvérek, Szabó Dávid vagy Toronyai Miklós, és itt még sokáig tudnám folytatni a listát. Korábban Kazincbarcika rengeteg jó játékost adott az országnak és a válogatottnak, szeretném, ha ez a jövőben is így lenne. Remélem, a tao-program segítségével sikerül olyan kiváló utánpótlás-nevelő edzőket találni, mint például Veres Pista bácsi volt.
(Fotók: DEAC Röplabda Facebook-oldala)