Dudás már hozzászokott a hosszú és fárasztó szezonokhoz

Dudás Tamás az egyetlen játékosa a Vegyész RC Kazincbarcika keretének, aki a röplabda mellett dolgozik, mégis jut ideje arra, hogy az élsport mellett kiemelten odafigyeljen a helyes táplálkozási szokásokra és a testmozgásra. Rutinos liberónkkal beszélgettünk.

“Hozzászoktam már a hosszú és fárasztó szezonokhoz, ilyen volt az idei is, még akkor is, ha hamarabb véget ért” – mondta honlapunknak adott nyilatkozatában a 32 éves liberó. “Valamit valamiért, szokták mondani, de azt hiszem, ezúttal is sikerült helytállni, mert amit elterveztem, az összejött: megszereztem az edzői papírt, a játékkal nem volt különösebb probléma, zökkenőmentesen alakultak dolgaim a munkahelyemen, és szerencsére a családdal is minden a legnagyobb rendben, a fiam szépen cseperedik.”

Dudás pályafutása során soha nem játszott másik csapatban, csak a VRCK-ban. Tagja volt a 2007-ben alaposan megfiatalított, majd az egy évvel később már másodosztályba száműzött Vegyésznek, hogy tíz évre rá a pályán ünnepelhesse klubja negyedik bajnoki elsőségét. Kíváncsiak voltunk a legkeserűbb és a legörömtelibb emlékére.

“A kellemetlen emlékekből kettő is lenne” – kezdett bele a kétszeres magyar válogatott játékos. “Az egyik, amikor kizártak minket az NB I-ből, a másik pedig a tavalyi Magyar Kupa-elődöntő, amikor messze nekünk volt a legjobb csapatunk Magyarországon, mégsem sikerült bejutni a döntőbe a Pénzügyőrrel szemben. Utóbbit kifejezetten nehezen éltem meg, de szerintem ezzel többen így vannak. A kettőezer-tizennyolcas év ugyanakkor hibátlan volt, mert hosszú idő után a Magyar Kupát és a bajnokságot is megnyertük, válogatott lettem, és nem utolsó sorban apa is. A szép emlékekhez viszont még idevenném a Dágon szerzett bronzérmünket kettőezer-tizenkettőből, amire kevesen számítottak.”

A “Régi idők hősei” rovatunkban olyan egykori kiváló röplabdázókkal szoktunk beszélgetni, akik megfordultak a Vegyészben. Dudás az édesapja, András révén hamar megismerkedett a sportággal, kisgyerekként sokszor ott volt “megfigyelőként” az edzéseken, így testközelből ismeri a korábbi példaképeket.

“Többségüket, így például Valerij Kopilovot, Bencsik Zoltánt vagy Tomanóczy Tibort is személyesen ismerem, hiszen apukámmal sokat jártam le az edzésekre, néztem őket a mérkőzéseken, vagy amikor a junior csapat a felnőtt után játszott, mindig velük utaztunk a buszon” – emlékezett vissza Dudás. “Jó olvasni az interjúkat, és jó érzés belegondolni, hogy én többükkel jóban voltam, sokat beszélgettünk. Az pedig plusz élmény volt, hogy játszani is láthattam őket, nem is kevésszer. Az első nagy sikereket hozó időszakban szerintem a VRCK-nak mindig olyan erős kerete volt, hogy azzal bármelyik csapatot meg tudta volna verni az Irinyiben.”

Csapatunk egyik legidősebb tagja évek óta tudatosan él, a rendszeres testmozgást sosem veti meg, valamint az étkezésre is maximálisan odafigyel.

“Én valójában hízásra hajlamos vagyok, éppen ezért keresgettem a szakirodalmakban, miként is tudnám ezt megelőzni. A főiskolán is sokat tanultam a helyes táplálkozásról és testmozgásról, amikor pedig Marek Kardos Kazincbarcikára került, sokat segített ebben, hiszen ő is alaposan benne van a témában. Ahogy nyílt meg az internet, úgy egyre népszerűbbek lettek a különböző táplálkozási módok, sokkal könnyebben meg lehet most már ezeket találni. Fontos szem előtt tartani, hogy senki nem lesz fiatalabb, csak idősebb, éppen ezért kell mindenkinek odafigyelnie magára. Jó példa erre például Marcílio Braga, aki harmincnyolc évesen is éjjel-nappal a konditeremben volt, erősítette a mélyizmokat, amelyek kellettek neki ahhoz, hogy a negyvenhez közel is jó formában tudjon lenni. E szerint igyekszem én is élni” – zárta gondolatait Dudás.

(fotó: vrck.hu / Kovács Loretta)

Most megoszthatja másokkal is: